Rodiczky Jenő (1844-1915): Növénytermesztési, állattenyésztési szakíró, oktató, az óvári Nagy Tanári Kar egyike. Később a Kassai Gazdasági Tanintézet igazgatója. Létrehozta az Európában is egyedülálló Gyapjúminősítő Intézetet, kidolgozta a gyapjú értékének objektív megítélési módszerét.

Cselkó István (1847-1930): A Keszthelyi Georgikonban tanult, majd külföldön szerzett szakmai tapasztalatot. Később az óvári Nagy Tanári Kar tagjaként az állatbonc- és élettan, az általános állattenyésztés, a takarmányozástan, a lótenyésztés, a szarvasmarha-tenyésztés, a tejgazdaságtan és az állatgyógyászat oktatója.

Ujhelyi Imre (1866-1923): Az Óvári Gazdasági Akadémián, majd az Állatorvosi Főiskolán szerzett oklevelet. Az állatgyógyászat és az állattenyésztés oktatója, a Magyaróvári Tejkísérleti Állomás alapítója, igazgatója, a Magyaróvári Szarvasmarha-tenyésztő Egyesület szervezője, a Tejellenőrző Szakosztály alapítója, a tejszövetkezetek szervezője, a brucellózis és a gümőkór elleni védekezés nemzetközileg is elismert képviselője.  Tőle származik az „óvári Nagy Tanári Kar” kifejezés, melynek később ő is méltó tagja.  1909-1919 között az Óvári Gazdasági Akadémia igazgatója. Működése idején épült az Állattudományi Intézetnek ma is helyt adó „B” épület.

Schandl József akadémikus (1885-1973) Oklevelét a magyaróvári Gazdasági Akadémián mezőgazdászként szerezte, majd a budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolán tanult. 1911-13 között magyaróvári Gazdasági Akadémia segédtanára, tanársegéde, 1918-20 között rendes tanára. Kutatásait főleg a juhtenyésztés területén végezte.

Berke Péter (1899-1986). A Keszthelyi Gazdasági Akadémia majd az Állatorvosi Főiskola elvégzése után került Óvárra, ahol hét évig tevékenykedett. Állattenyésztéstant és takarmányozástant oktatott. Kutatásai a takarmányozási, és a tőgyalakulási, fejhetőségi kérdések tanulmányozására irányultak. Később áthelyezték Keszthelyre, majd az  Állattenyésztési Kutatóintézetbe,  onnét ismét Keszthelyre, ahol az Állattenyésztéstani Tanszéket vezette, és egy ciklusban az akadémia igazgatója volt.

Csukás Zoltán akadémikus (1900-1957): Az Óvári Gazdasági Akadémián, majd az Állatorvosi Főiskolán szerzett oklevelet. 1934-38 között a magyaróvári Gazdasági Akadémia Állattenyésztési Tanszéke akadémiai rendes tanára. Később a debreceni (pallagi) Gazdasági Akadémia tanszékvezetője, majd a Műegyetem Állatorvosi Osztály professzora. Kiváló szakíró. Munkássága - különösen a törzskönyvezés, az ivadékvizsgálat fejlesztésére, valamint a tehenek hasznos élettartama tanulmányozására irányult.

Szajkó László (1922-1996): Az újraindult Gazdasági Akadémián, 1954-ben megalapította az Állattenyésztéstani Tanszéket. Elsősorban a szarvasmarhatenyésztési - ismereteket oktatta, és kutatásait is e területen folytatta. Jelentős munkát végzett a gépi fejés bevezetésében, fejlesztésében.  Megalkotta az un „Szajkó-féle Uberográf”-ot, amely lehetővé tette a tehenek tejtermelésének tőgynegyedenkénti mérését, a fejhetőség  vizsgálatát.

Iváncsics János (1938-2002): Óváron szerzett agrármérnöki oklevelet, Szajkó László professzort követte az Állattenyésztéstani Tanszék, majd az Állattudományi Intézet élén. Elsősorban az általános állattenyésztést, állatgenetikát oktatta. Kutatásait az „ivarspecifikus bikaondó” kifejlesztése, a szarvasmarha ivararány befolyásolása, valamint a fejhetőség, a tőgymorfológia, a tejminőség tanulmányozása terén végezte. Több ciklusban dékánhelyettes, dékán, majd rövid ideig, váratlan haláláig az egyetem rektora volt. Működése idején épült a Biotechnológiai Oktató és Kutató Központ.